KETTENSÚLY

Bárhol, bármikor érkezz a Földre,
zálogba kell csapnod szárnyaid,
s az lesz sorsod buzgó vámszedője,
ami összetart, mégis szétszakít.

Ósdi az Édenkert, túl üres,
a semmi izzik tépett közepén,
ha nem a semmi, hát maga az Isten,
a könnye tűz és szenteltvízben ég,

gőzpárát lehel a csalfa szélbe,
röhögcsél, mint rajta a világ,
egyre szürkül ábrázata fénye,
s gyászolja még Óperenciát.

Bármely ösvényt járj a puszta földön,
légy vad bérc vagy ártatlan pagony,
a vágyak ingoványán sziget nőjön,
hol forrásodban arcom moshatom.

/Marcellus Hesperus/